Huhh... több, mint egy hónap. Sok minden történt. Apróságok természetesen, mégis ettől változik sokat az ember. Így van ez. Telnek a napok, az ember él, és egyszerre azon kapja magát, hogy nem ismerne rá két évvel ezelőtti önmagára. Talán félnék is magamtól, de ebbe nem kell belegondolni, mert csak a Jóisten tudja, mi lesz két év múlva.
Nem vagyok babonás. Egy év számomra csak 365 nap, és semmi egyéb, mégis meglepő volt, hogy február 24 után milyen lelőhetetlen jókedv lett rajtam úrrá. Amilyen keserű és komor voltam addig, olyan jókedvem kerekedett utána. Nem tudom, hogy ez a fogadalom tehet-e róla, vagy csak lehullott valami a szívemről, de ez már tény.
A fogadalmat nem bántam meg, és - bár teljesen ellenkezett akkor az általános világnézetemmel - egyre könnyebb lett betartani, míg mára teljesen természetessé vált. Maga a mechanizmus számos érdekes dologra hívta fel a figyelmemet. Erről ennyi talán elég is.
A gépek napról napra megnyugtatóbban dorombolnak a gyárban. Az általános nehézségek ellenére is szépen haladunk, és lekopogás nélkül, de hitben gyökerezett bizalommal mondhatom: a felhők között egyre letagadhatatlanabb a napsugár.^^
Nem vagyok babonás. Egy év számomra csak 365 nap, és semmi egyéb, mégis meglepő volt, hogy február 24 után milyen lelőhetetlen jókedv lett rajtam úrrá. Amilyen keserű és komor voltam addig, olyan jókedvem kerekedett utána. Nem tudom, hogy ez a fogadalom tehet-e róla, vagy csak lehullott valami a szívemről, de ez már tény.
A fogadalmat nem bántam meg, és - bár teljesen ellenkezett akkor az általános világnézetemmel - egyre könnyebb lett betartani, míg mára teljesen természetessé vált. Maga a mechanizmus számos érdekes dologra hívta fel a figyelmemet. Erről ennyi talán elég is.
A gépek napról napra megnyugtatóbban dorombolnak a gyárban. Az általános nehézségek ellenére is szépen haladunk, és lekopogás nélkül, de hitben gyökerezett bizalommal mondhatom: a felhők között egyre letagadhatatlanabb a napsugár.^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése