Elhunyt Popper Péter

Ma hajnalra virradóan elhunyt Popper Péter pszichológus. Úgy illik, hogy egyik kedves történetével emlékezzek meg róla, és búcsúzzak el tőle.

„A tutaj hasonlatával világítom meg a Tant, szerzetesek, amely átkelésre szolgál, nem megőrzésre való. Hallgassátok meg, véssétek jól emlékezetbe, elmondom.
– Igen, urunk – válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:
– Szerzetesek úgy van ez, mint amikor egy ember hosszú útra kel, és széles, megáradt vizet talál maga előtt. Az innenső part csupa veszély és félelem, a túlsó part biztonság és nyugalom, ám nincs hajó, amelyen átkelhetne, vagy híd, amelyen átjuthatna a túlpartra. Ekkor az az ember így gondolkozik: „Ez itt széles, megáradt víz. Az innenső part csupa veszély és félelem, a túlsó part biztonságos és nyugalmas, ám nincs hajó, amelyen átkeljek, vagy híd, amelyen átjussak a túlpartra. Legjobb lesz, ha most nádat, fatörzseket, ágakat, leveleket gyűjtök, tutajjá kötöm össze, és a tutaj segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átkelek a túlpartra.” Így ez az ember nádat, fatörzseket, ágakat, leveleket gyűjtene, tutajjá kötné össze, és a tutaj segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutna a túlpartra. A vízen átjutva, a túlsó partra érkezve, így gondolkoznék: „Ennek a tutajnak nagy hasznát vettem; ennek a tutajnak a segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutottam a túlsó partra. Legjobb lesz, ha most ezt a tutajt a fejemre téve, vagy hátamra véve indulok tovább utamra.” Mit gondoltok szerzetesek: ha ez az ember így tenne, helyesen járna el a tutajjal?
– Semmiképpen sem, urunk.
– Hát hogyan járna el helyesen a tutajjal ez az ember, szerzetesek? Ha a vízen átjutva, a túlsó partra érkezve, így gondolkoznék: „Ennek a tutajnak nagy hasznát vettem; ennek a tutajnak a segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutottam a túlsó partra. Legjobb lesz, ha most ezt a tutajt kihúzom a szárazra, vagy pedig vízre bocsátom, és tovább megyek utamra.” Ha ez az ember így tenne, helyesen járna el a tutajjal.
Ugyanígy, szerzetesek, a tutajhoz hasonlóan tanítottalak benneteket a Tanra, amely átkelésre szolgál, nem megőrzésre való. Hogyha megértettétek a tutaj hasonlatát, a helyes tételeken is túl kell lépnetek, nemhogy a téveseken.”

Vajha mire átkelt - túllépet mindenen, és megőrizte az Egyetlen. Isten veled.

Ehh!

De most tényleg... a Paradicsom közepén az Almafa törzsébe bele volt vésve a szívecske azzal, hogy: Éva + Ádám '00? 8P

Pedig az előbb még április 2. volt. 8P

Huhh... több, mint egy hónap. Sok minden történt. Apróságok természetesen, mégis ettől változik sokat az ember. Így van ez. Telnek a napok, az ember él, és egyszerre azon kapja magát, hogy nem ismerne rá két évvel ezelőtti önmagára. Talán félnék is magamtól, de ebbe nem kell belegondolni, mert csak a Jóisten tudja, mi lesz két év múlva.

Nem vagyok babonás. Egy év számomra csak 365 nap, és semmi egyéb, mégis meglepő volt, hogy február 24 után milyen lelőhetetlen jókedv lett rajtam úrrá. Amilyen keserű és komor voltam addig, olyan jókedvem kerekedett utána. Nem tudom, hogy ez a fogadalom tehet-e róla, vagy csak lehullott valami a szívemről, de ez már tény.
A fogadalmat nem bántam meg, és - bár teljesen ellenkezett akkor az általános világnézetemmel - egyre könnyebb lett betartani, míg mára teljesen természetessé vált. Maga a mechanizmus számos érdekes dologra hívta fel a figyelmemet. Erről ennyi talán elég is.

A gépek napról napra megnyugtatóbban dorombolnak a gyárban. Az általános nehézségek ellenére is szépen haladunk, és lekopogás nélkül, de hitben gyökerezett bizalommal mondhatom: a felhők között egyre letagadhatatlanabb a napsugár.^^